 |
| Kép: NightCafe |
Stefi legszívesebben Burthöz szaladt volna, akinek Zoltán az összetett vagy visszacsapó íj működését magyarázta.
Burt figyelmesen hallgatta. Megvizsgálta a már felhúrozott fegyvert, megnézte a nyílvesszőket, amit ketten, hárman is felé nyújtottak. Látszott, hogy sokan szimpatizálnak vele.
Peti valamivel távolabb készülődött a barátaival, a nemrég lezajlott bemutatóhoz felállított céltáblák közelében.
Vigyorogva kiabálta, hogy átengedi az első lövést Burtnek. Zoltán azonnal közbeszólt. Egyetértett vele, hogy az első lövés Burté legyen, azonban versenyen kívül, hogy kipróbálhassa az íjat. Így tehát a második lövéssel, Petivel kezdődött az éles verseny.
Burt egész jó átlagot ért el, de persze megint Peti aratta le a babérokat.
Stefi csalódottságot érzett, és egyre gyűlt benne a harag. Nem értette, Burt miért hagyja magát porig alázni.
Nem tudhatta, hogy a férfi legszívesebben már rég kiszállt volna a nevetséges játékból, ha nincs Zoltán bevezetője. Burt úgy érezte, ha visszalép, nemcsak magát járatja le, de Vicet és a Koppányosok vezetőjét is kellemetlen helyzetbe hozza.
Peti miután íját magasba emelve körbesétált a korlát mentén, visszament Burthöz. A férfi időközben felült a korlátra, és kifejezéstelen arccal nézegetett körbe. A legtöbben kerülték a tekintetét.
– Szerintem most a kés következik – vigyorgott Peti pofátlanul, felülve mellé a korlátra.
– Rendben! – Burt bólintott, leugrott a fűbe, és elindult a küzdőtérre. Peti intett egy haverjának, akit már korábban beavathatott. A srác ugyanis egy vesszőkosarat emelt fel a korlát mellől, ahol eddig álldogált, és vigyorogva követte őket. Burt belenyúlt a kosárba, kiemelt egyet a legalább két tucat dobótőr közül, és alaposan megvizsgálta, majd visszadobta a többi közé. Ismét átengedte a kezdés jogát Petinek.
A fiú könnyedén behajigálta a tíz tőrt a céltáblába, aztán meghajolt a közönség felé, és kihívóan nézett ellenfelére.
Burt szembeállt a céltáblával, és a szeme elsötétült. Az összpontosítás pillanatában arca merev lett, tekintete kifejezéstelen. A testtartása is megváltozott. Stefi rádöbbent, hogy most a katona Burtöt látja, és ez a felismerés megijesztette.
A következő pillanatban elrepült az első tőr, majd villámgyorsan követte a többi. A végeredmény egy mosolygó arc volt a céltáblán. Két szem, alattuk középen az orr, és a hét másik tőr alkotta a szépen ívelt szájat.
A nézők őrült ovációba kezdtek, Vic pedig Stetson-kalapját lengette. Stefi szíve azonban összeszorult, ahogy a felé tartó férfit figyelte. Édesapja szavai Burt katonamúltjáról keserű visszhangot vertek benne. Most először érezte szükségét, hogy kifaggassa a régi időkről.
Peti hirtelen Burt elé lépett, és Stefi azonnal megfeledkezett iménti kétségeiről. Rosszat sejtett.
Figyelte, ahogy kedvese a kezét nyújtja a srácnak, és mosolyogva mondja:
– Bebizonyítottad, hogy ügyes vagy, sápadtarcú, de a lány akkor is az enyém.
Szavait többen is hallották, sőt értették, mert néhányan nevettek, és azonnal fordítottak is ismerőseiknek.
Peti begorombult. Nem fogadta el a békejobbot, helyette megkérdezte:
– Jártas vagy valamilyen harcművészetben?
– Verekedni akarsz? – kérdezett vissza Burt, miközben rezzenéstelen arccal az oldala mellé engedte a kezét.
Peti vállat vont.
– Hivatalosan jiu-jitsut tanultam – Burt furcsán, kissé figyelmeztetően hangsúlyozta az első szót, majd hozzátette: – és oktató vagyok egy testőriskolában.
Zoltán a választ hallva összevont szemöldökkel nézett Burtre. Mellé lépett, átkarolta a vállát, és félrehívta. Hátrapillantva vetette oda Petinek:
– Nem zavar, ha egy kicsit beszélgetünk?
– Megmagyarázod neki, hogy ezzel végképp nevetségessé teszi magát? – kérdezett vissza a srác.
Zoltán a fejét ingatta. Halkan megkérdezte Burttől:
– Tényleg kiállsz ellene?
– Van más lehetőségem rávenni, hogy abbahagyja a szórakozást? – sóhajtott a férfi.
– Ha gondolod, beszélek vele.
Burt határozottan megrázta a fejét.
– Ez a kölyök túl sokat képzel magáról. Ideje, hogy valaki megmutassa neki, hol a helye – tette hozzá sötéten mosolyogva.
Zoltán megrökönyödve nézett rá.
– Remélem, tudod, mit csinálsz! Én könnyedén leállíthatom, úgyhogy senkinek ne legyen semmi baja.
Burt tiltakozva felemelte a kezét.
Alig tíz perccel később Peti félmeztelenül ugrott át a korláton a nézőktől elzárt terület füves részére. Formás mellizmainak, kidolgozott hasának látványa zajos sikert aratott. Néhány női sikoly hallatszott, mások füttyel válaszoltak. A srác kihívóan körülnézett.
Stefi kérte Burtöt, hogy ő is vegye le a pólóját, de a férfi a fejét rázta.
Erre Vic határozottan felé nyújtotta a kezét, és türelmesen megvárta, míg leveszi a kék ruhadarabot, majd Burt fejébe nyomta a kalapját.
– Legyőzöd, Fürge Szarvas – vigyorgott.
Burt magasabb volt Péternél, és barna felsőtestén szépen kirajzolódott minden izomköteg, mégis vékonynak tűnt a magyar srác mellett.
Közben Zoltán és egy idős úriember is megjelent mellettük. Ők nem másztak át a korláton, hanem a másik oldali kis kapun sétáltak be.
– Úgy gondolom, mindenképpen szükségünk van egy mérkőzésvezetőre. Ő Molnár Géza bácsi – mutatta be Zoltán a férfit először magyarul, majd angolul. Elmondta, hogy ökölvívó volt, majd bíró és később edző lett.
Természetes sem Peti, sem Burt nem tiltakozott a jelenléte ellen.
Amikor Zoltán elhagyta a kis küzdőteret, Stefi a mellei előtt összefonta a karjait, és egész közel lépett Vichez.
A főnök gyengéden átölelve magához vonta, így a lány a mellkasának támaszkodhatott.
– Ne féltsd! – súgta a fülébe a férfi.
Burt és Peti támadóállásba helyezkedtek. Géza bácsi megadta a jelet.
Először apró ütésekkel kóstolgatták egymást. Leginkább Péter próbálkozott. Burt könnyedén hárította a srác legyezgetéseit. Látszott, hogy nem ugyanazzal a technikával próbálkoznak. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy Petit az indulat vezérli. Sötét tekintettel figyelte ellenfelét, míg Burt arca ugyanolyan kifejezéstelen volt, mint a tőrdobásnál.
Peti egy jobblábas rúgással alattomos támadást indított, amit Burt azonnal hárított bekötözött bal karjával. Stefi látta, hogy arca eltorzul a fájdalomtól.
Hogy ezután, mi történt azt csak egy harcművészetekben jártas ember magyarázhatta volna meg a nézőknek, mert szemmel követhetetlen volt. Burt néhány gyors ütést vitt be Peti felsőtestére, és talán a nyakára, majd hirtelen elkapta.
A nézőtérről elszórt kiáltások hallatszottak, aztán néma csend lett.
A következő pillanatban a fiú már hasonfeküdt a porban. Burt hátrafeszítette a jobb karját, miközben fél térddel leszorította, hogy mozdulni sem bírt. Előrehajolva súgott neki valamit, aztán felállt.
A már átvérzett kötést tapogatva a karján Stefi felé indult. A lány gyorsan átmászott a korláton.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva.
– Azt hiszem, baj lesz a karommal. Rohadtul fáj.
– Mit mondtál neki?
– Kérdezd meg tőle, neked talán el meri mondani.
– Csúnyát mondtál neki?
– Az igazat. Közöltem vele, hogy az ütéssel, amit kapott, meg is ölhettem volna. Csakhogy tudja, hol a helye.
Burt, miután Vic átsegítette a korláton, leült egy fa alá.
Egyre több kíváncsiskodó gyűlt köréjük. A főnök letekerte unokatestvére karjáról az átvérzett kötést. A seb láttán ingatni kezdte a fejét.
– Orvoshoz kellene vinnünk, ez a seb teljesen szétnyílt.
Stefi hirtelen felugrott, és elindult Péter felé, aki még a korlátok között, Zoltánnal beszélgetett. A két férfi csodálkozva nézett rá. Az aprócska, vékony lány megállt Petivel szemben, és egyszerűen pofonvágta. Többen döbbentek nézték a jelenetet, néhányan nevettek. Stefi ezután Zoltánhoz fordult
– Be kell vinni Burtöt a legközelebbi kórházba, nagyon vérzik a karja.
Zoltán bólintott, és már kereste is a kocsikulcsot a zsebében.
– Menjen csak! Azonnal ott vagyok maguknál! – Amint a lány hallótávolságon kívül ért, Petihez fordult. – Ez már nem az első balhéd volt. Szeretném, ha keresnél magadnak egy másik hagyományőrző csoportot.
– De, Zoli, most miért? Ez az indián sértegetett!
– Nem sértegetett! Te sértetted meg a vendégjogot, azzal, ahogy a barátnőjével viselkedtél a rezervátumban. Csak rajta múlott, hogy nem ott került sor erre a verekedésre. Mert ez az volt, egy csúnya verekedés! Láttad, hogy be van kötve a karja… Nem kellett volna provokálnod. És egyébként sem értél el semmit, mert nem győztél… Iszonyúan csalódtam benned. Remélem, találsz egy olyan társaságot, akik hajlandók veled együtt dolgozni – Zoltán biccentett, aztán sietve Stefiékhez indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése