 |
| Kép: Pexels |
Stefi félálomban előrenyújtotta a kezét. Amint Burt testmelegét megérezte, kinyitotta a szemét. A férfi hasonfekve aludt. Hosszú, fekete haja félig eltakarta az arcát. Stefi simogató mozdulattal húzta le a kezét a hátáról. Burt meg sem mozdult. A lány még csak nem is sejtette, mikor ért haza.
Az elmúlt egy évben hozzászokott Burt életmódjához. A magányos éjszakákhoz, hétvégékhez, a hajnali hazatérésekhez. Semmi nem számított csak azok a pillanatok, amikor végre együtt voltak.
Az élete néhány apró, a boldogságot életben tartó eseményre épült. Ilyen volt a késő éjszakai főzőcskézés, a hajnali szerelmeskedés, a nappali lopakodás, míg Burt pihent.
Felkelt és a köntöst magára kapva a fürdőszobába indult. Az ajtóból megkönnyebbült mosollyal nézett vissza az alvó férfira. Az elmúlt hetekben sokat aggódott. Jack, a Spalding-Team tulajdonosa és főnöke ugyanis visszavonulni készült, Burtre pedig egyre több kötelezettség hárult, az irányítási és szervezési feladatok közül is. Az ügyfelek egy része azonban ezt nem akarta tudomásul venni, és ragaszkodtak a tapasztalt ex-katonatiszthez terepen is.
Burt csak koradélután ébredt fel. Kócosan, gyűrött arccal ballagott le Stefihez a konyhába. Magához ölelte és megcsókolta a lányt.
– A Wild Horses európai turnéállomásai között szerepel Budapest is, de sajnos épp akkor, mikor a rezervátumba utazunk.
– Sal kíséri el őket? – érdeklődött Stefi.
– Én azt szerettem volna, ha engem helyettesít az irodában, de Jack inkább Európában küldi – válaszolt Burt a fejét ingatva – Engem valami más is aggaszt. Amikor a menedzser a stúdión át bekísért az irodába, azt hiszem, Vivient láttam a dobos karjában. Nem tudom, hogy mondjam meg apámnak. Jobb lenne, ha lemondanánk a szombati ebédet. – Burt huncut mosolyát látva Stefi csak legyintett.
– Apukádnak szerintem már így is elege van belőle, hogy állandóan falazol a féltestvéreidnek. És az a két leányzó rendesen ki is használd téged. Ugye, tudod?
A férfi csak mosolygott, aztán megkérdezte:
– És itthon minden rendben?
A lányt jóleső melegség öntötte el a szó hallatán.
– Rosa néni már aggódott, hogy néhány napig egyedül mentem bevásárolni – jegyezte meg Stefi. Hirtelen elkalandoztak a gondolatai, és eszébe jutott Rosa néni és Burt első találkozása.
Amikor beléptek a boltba, az egyik gondola mellett álldogáló idős tulajdonos szinte sikoltva kiáltott fel:
– Uramisten!
Egy pillanatra mély csend telepedett a barátságos kis vegyesboltra. A vásárlók összeszaladtak. Ki csodálkozva, ki rémülten nézett Rosa nénire, aki úgy állt ott, mintha kísértetet látna.
Burt odalépett hozzá, mosolyogva bemutatkozott. Aztán könnyedén megpuszilta Rosa néni arcát.
A termetes asszonyság egy pillanatig megszólalni sem tudott. Aztán pedig olyan gyorsan akarta megosztani örömét mindenkivel, hogy alig lehetett érteni a szavait. Az mindenesetre kiderült, hogy a jóképű indián férfi nagy hatással volt rá.
– Hallasz, Steph? – Burt hangjára a lány összerezzent.
– Igen?
– Azt kérdeztem, hogy sikerült-e kitisztítatnod az új fekete öltönyt?
– Persze! Beakasztottam a szekrénybe? Fontos ügyféllel leszel holnap?
– Mr. Ventrescát, az Itil Corporation igazgatóját védem.
– Te? Nem azt mondta Jack, hogy már nem kell annyit terepre menned?
– Fontos ügyfél. Tony az épületben vár bennünket, Sal pedig a cég másik két vezetőjét kíséri. Két kocsival megyünk. Megfenyegették a vezetőséget, de egyelőre nem tettek feljelentést a rendőrségen. Úgy gondolják, egy ilyen botrány rontaná a cég hitelét. Jack maximális diszkréciót ígért és elég borsos árat kért – Burt szája sarka megrándult. Stefi már tudta, hogy ez azt jelenti, az ösztönei bajt jeleznek.
A limuzin megállt az irodaépület előtt, közel a mélygarázs lejáratához. Burt kiszállt a sofőr mellől, készült, hogy kinyissa a limuzin hátsó ajtaját.
Tony, Sal öccse feszült arccal lépett ki a félrecsúszó üvegajtó mögül az épületből. Pillanatok alatt az autó mellett termett, kezét Burt karjára téve így szólt:
– Várj egy kicsit! Beszélnünk kell.
A kocsi ablaka elindult lefelé. A vékony bajuszú, keskeny arcú, ősz hajú férfi zavartan nézett Burtre, aki udvariasan de határozottan figyelmeztette:
– Kérem, uram, húzza vissza az ablakot és várjon, míg nem szólok – fordult vissza aztán Tony felé.
– Nekünk nem mondtak el mindent – magyarázta a társa türelmetlenül. – A múlt héten két munkás meghalt az üzemcsarnokban. Többen is azt állítják, hogy nem tartják be a biztonsági intézkedéseket.
– Ezzel ne törődj, Tony! Nekünk az a dolgunk, hogy Mr. Ventrescát és a két igazgatót megvédjük. Ha lehet, ne álljatok szóba senkivel. Bármit mondanak is, ti süketek lesztek és némák. Bekísérjük őket az épületbe, és nem mozdulunk mellőlük.
Tony a fejét ingatta, és aggódva nézett körül. A mélygarázsból néhány férfi lépett ki az utcára.
– Hol vagytok már? – szólt bele Burt a rádióba.
– Elzárták az utat, nem engednek tovább bennünket – hallatszott a fülhallgatóból Sal feszült hangja.
– Mi van? – Burt különös bizsergést érzett a tarkóján, tudta, hogy veszély leselkedik rájuk.
– Itt áll egy rohadt nagy bútorszállító. Mindjárt megkérdezem, mit szórakoznak.
– Maradjatok a kocsiban, Sal! – figyelmeztette a kollégáját Burt. Aztán a mélygarázsnál gyülekezők felé pillantott. Pillanatról-pillanatra többen lettek, baseballütők és üvegek voltak náluk.
Az irodaépület másik oldalán, egy zsákutcában hatalmas rácsos kapu zárta el előlük az üzemcsarnokot, és ezzel együtt a menekülés útját. Az üvegpalota kapuja pedig épp akkora távolságra volt tőlük, mint a mélygarázs bejárata. És ott egyre több dühös és türelmetlen munkás verődött össze. Addig, míg Ventresca bennmarad a kocsiban, nem kellett támadástól tartaniuk.
Burt fejbiccentéssel egy pillantással jelezte Tonynak, hogy menjen vissza az épületbe, ő pedig készült, hogy visszaül a sofőr mellé.
A következő pillanatban Ventresca a figyelmeztetése ellenére kinyitotta a hátsó ajtót, és kiugrott a kocsiból. A másodperc töredéke alatt tudatosult Burtben, hogy innen már nincs visszaút.
– Üljön vissza! – üvöltötte, fél lábbal már bent az autóban. Hirtelen kiegyenesedve visszalépett az aszfaltra és bevágta az ajtót. Ventresca teljesen megzavarodott a rémülettől, és ő is becsapta kocsiajtót, elszalasztva ezzel a menekülés egyetlen lehetőségét. Megfordult, és észrevette a felháborodott munkásokat. Rémülten nézett vissza Burtre, de ő nem figyelt rá. Tekintete ide-odajárt az irodaépület és a mélygarázs előtt várakozók között.
A kinyíló üvegajtóban megjelent Tony és feléjük sietett. Ebben a pillanatban a munkások is elindultak. Burt átkarolta Ventrescát és rádión kérte Salt, hogy hívja a rendőrséget…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése