Csillagjáró 7. fejezet – Családi állapotok 1.

Kép: WikimediaCommons, Pixabay

– Szia, Anya! – szólt bele Stefi mély sóhaj után a telefonba, amikor meghallotta az édesanyja hangját.

– Jól vagy, kincsem? Nem szoktál ilyen gyakran hívni. Minden rendben?

– Burt megkérte a kezem – gyorsan kimondta, szinte súgta, pedig szerette volna világgá kiáltani.

– Hogyan?

Stefi pontosan tudta, hogy édesanyja tökéletesen értette minden szavát.

– Feleségül megyek Burthöz.

– Ezt meg kellene beszélnünk, kislányom. Tudod, apád milyen régimódi az ilyen dolgokban. Leánykérés, eljegyzés, templomi esküvő. Hol lesz a lagzi?

– Anyuci – próbálkozott Stefi erőtlenül megállítani a szóáradatot.

– Egyeztetnünk kell a ruháddal kapcsolatban, aztán ott a torta, a meghívók, a tanuk, a csokor. Ezer dolog! Ezt nem lehet telefonon intézni.

Stefi csak állt, kezében a telefonnal, és képtelen volt tiltakozni. Érezte, hogy remegni kezd a térde, és le kell ülnie. Lerogyott az ágy sarkára.  Ugyanúgy, mint mikor néhány nappal korábban összevesztek Burttel.

Ráébredt, hogy neki ezek a dolgok eszébe sem jutottak. Egyetlen dolog számított, hogy Burt szereti, és vele akar élni. Még azt sem tudta, milyen engedélyek, hivatalos iratok kellenek, hogy őt itt férjhez mehessen. Felsóhajtott.

– Kicsim, itt vagy? – hallotta édesanyja aggódó hangját.

– Igazad van, anyu, sok mindenről kell beszélnünk. Érdeklődnél nekem otthon valami hivatalban, hogy milyen papírok kellenek, és a többire is visszatérünk még.

– Burt ott van veled?

– Még nem ért haza, itt még csak kora délután van, anya.

– Jól van?

– Köszönöm, jól. Most új feladatuk van, egy Wild Horses nevű rockzenekar tagjait védik. Kiderült, hogy Budapest is szerepel a turnéhelyszínek között. Puhatolóztam, hogy esetleg Burt elkíséri-e őket, de ez mindig bizonytalan, mert ha közben befut egy kiemelt ügyfél, az az ő felelőssége.

– Az a verekedéses ügy megoldódott? Meggyógyult a sérülése?

– Valószínű, hogy megmarad a homlokán a forradás, de engem nem zavar. Van már rajta egy-két heg – mondta Stefi, aztán érezte, hogy Burt testére gondolva elpirul. Tinilány korában, ahogy illett, az édesanyja felvilágosította, de aztán többé nem beszéltek intim dolgokról. Otthon még szerelmes sem volt igazán. Most nem tudta, hogyan folytassa. A telefonvonal túlsó végén is csend volt egy ideig.

– Olyan sebek, amiket még katonaként szerzett? Ha erről beszélünk, mindig aggódni kezdek, Stefi. Te még csak huszonöt éves múltál, ő meg már közelebb van a negyvenhez, és milyen múlttal – sóhajtott fel az asszony. 

A lány rájött, hogy az édesanyjának eszébe sem jutott az ő szexuális élete, csakis egyedül Burt múltja foglalkoztatja. Sem a jelleme, sem a külseje, sem az előnyös vagy hátrányos tulajdonságai nem érdeklik, csak a kora és az, hogy katona volt. Hirtelen feltámadt benne a nőstényördög:

– Igen, anya, van egy golyónyom a karján, és van egy műtéti heg a bal combja felső részén. Egész szexisnek találom.

– Stefi! – nevetett fel az asszony, a lánya legnagyobb meglepetésére. – Akinek megmutattam, az is mind helyesnek találta.

– Mi van, anya? – kérdezte a lány elképedve.

– Van egy fotó rólatok az irattárcámban. Az, amit arról a hegyi kirándulásról küldtél, ahol Burt húgaival voltatok.

– Te mutogatsz engem?

– Csak annak, aki érdeklődik felőled, hogy, vagy meg ilyesmi. Nem mindenki hiszi el, hogy indián barátod van. Tudod, milyenek az emberek.

– Valld be, hogy tulajdonképpen jóképűnek találod és dicsekszel vele – könyörgött Stefi.

– Igen, Stefi, részben igazad van, de azért féltelek. Ugye, megértesz?

– Szeretlek, anya – bukott ki a lányból a megkönnyebbülés hatására.

– Én is nagyon szeretlek, kicsim. Vigyázz magadra! Legközelebb én hívlak.

Stefi még mindig remegve üldögélt az ágy szélén, de már hihetetlenül boldog volt. Az első csatát megvívta. Tudta, hogy az édesanyja támogatására számíthat.

Néhány nappal később George meghívta őket vacsorára, miután a fia elújságolta neki az örömhírt.

Wanda és Vivien szinte lerohanta őket az ajtóban.

– Elmehetünk veled ruhát választani? – kérdezte Wanda Stefit, köszönés helyett.

– Lehetünk a koszorúslányaid? – próbálkozott Vivien valamivel visszafogottabban.

Stefi mindvégig Burt kezét szorította, és most rápillantott, de a férfi csak mosolygott és vállat vont.

– Lányok! – csillapította a lányait Victoria. 

Stefi hálásan mosolygott a negyvenes évei közepén járó asszonyra. Visszaemlékezett a legelső találkozásukra. 

Vicky azonnal kedvesen fogadta. Amikor pedig sikerült egy kicsit félrehúzódniuk, meglepően őszintén beszélt Burt apjával való kapcsolatáról. Annyi idős volt, mint Stefi, amikor George-dzsal találkozott. A szülei attól az ingatlanügynökségtől vették a házukat, ahol a férfi dolgozott. Először hétköznapi dolgokról beszélgettek, aztán szóba került a család, és George elmondta, hogy válófélben van. Vicky később mondvacsinált ügyekkel bejárt hozzá az irodába, és egy napon a férfi meghívta egy kávéra. Titkos kapcsolatuk zavartalanul működött addig, amikor Burt meglátta őket az utcáról egy étterem ablak mögött és a terasz egyik székével betörte az üveget.

Az asszony az elbeszélés közben észrevette a lány zavarát, és még kedvesebb hangot ütött meg. Azzal folytatta, hogy George nagyon haragudott a fiára, és rengeteget veszekedett Ruth-szal, ő pedig nem tudott hatni rá, pedig borzasztóan bántotta a lelkiismerete, főleg miután Burt beköltözött a katonai kollégiumba és teljesen megszakadt a kapcsolata az apjával. Aztán a békülés után úgy látta, mintha George-ot  kicserélték volna. Sosem volt mogorva, de azóta valóban boldog ember lett.

– Stefi – lengette meg Vicky kedvesen a tenyerét a lány arca előtt. – Már a menyasszonyi ruhán jár az eszed igaz? Gyertek, üljünk asztalhoz!

Iversenéknél minden vendégség csodálatos hangulatban telt. Viv és Wanda kedvelték Stefit. Ahogy egymás mellett ült a három szőke lány, akár testvérek is lehettek volna. Folyton sugdolóztak, nevetgéltek.

Már a desszertnél tartottak, amikor George Burtre nézett, és köntörfalazás nélkül, keményen megkérdezte:

– Mi a véleményed a Wild Horsesról?

Burt megrökönyödve nézett az apjára.

– Koncert előtt, közben vagy után? – kérdezte óvatosan.

– Vivien barátja ott zenél – fűzte hozzá George magyarázatképpen.

– Én úgy vélem, jó rockegyüttes. A menedzserük korrekt, és hajlandók betartani a szabályokat, amit azért hozunk, hogy megvédhessük őket.

– Arról lenne szó, hogy Vivien és egy barátnője szeretné megnézni őket Magyarországon – Az idősebb Iversen most Stefire nézett. – A segítséged szeretném kérni.

A lány azonnal bólintott.

– Szólok a szüleimnek, és írok nekik egy levelet, amit Viv elvihet nekik, ha segítségre lenne szüksége.

– Te nem akarsz velünk jönni? – kérdezte Viv, felcsillanó szemmel.

– Nem! – szólt közbe Burt, ellentmondást nem tűrő hangon.  – Ő velem jön a rezervátumba. Nagyon várnak már bennünket. Vic az unokatestvérem meglepetést készít Stefinek.

– Meglepetést? – a lány arca felragyogott. Burt zavartan vállat vont.

– Most kénytelen voltam elárulni, nehogy meggondold magad és elutazz a koncertre, Budapestre.

– Legközelebb veled szeretnék hazamenni – súgta Stefi zavartan.