 |
| Kép: NightCafe |
Már elmúlt éjfél, amikor Stefi és Burt kettesben maradtak a vendégszobában. Megálltak az ágy két oldalán. Zavartan nézték egymást. A férfi meztelen mellkasa bársonyosan fénylett a narancsszínű éjjeli lámpa fényében. A vékony hálóingen átsejlett Stefi törékeny testének vonala.
Burt lassan megkerülte az ágyat, és két karjába kapta a lányt. Stefi a bőrén érezte a karját borító kötést, átölelte a nyakát. Hosszú-hosszú pillanatokig csak nézték egymást. Burt az ajkával gyengéden végigsimította a lány szemöldökét, szemét, egyiket a másik után. Az orrát, majd a fülét érintette. Csak ekkor csókolta meg a száját. Gyengéden kezdte, simogatóan. Lassan csúsztatta nyelvét a fogai közé. Stefi a tarkóját simogatta. Az ujjai alatt érezte selymes, fekete haját. Ahogy a csók szenvedélyessé vált, a hátába kapaszkodott.
Burt letette az ágyra. A lány a nyári meleg ellenére reszketve nézte, ahogy megszabadul sötétkék alsójától. Szorosan átölelte a nyakát, amikor végre fölé hajolt. Burt a hálóingen keresztül simogatta végig, az ágyra döntötte, és két csuklóját összefogta a feje felett. Másik kezével és a szájával becézte, csókolta a mellét, köldökét, simogatta egyre lejjebb a puha anyaggal. Stefi megvonaglott alatta, és felnyögött. A férfi azonban nem engedte kiszabadulni, pedig már nyöszörgött, ajka, majd a teste is remegett. Burt végre felhúzta a hálóinget, és a lány feltárta nekik a testét. A beteljesülés első hulláma már akkor beborította Stefit, amikor megérezte magában a férfit. A gyönyör csak fokozódott. Lehunyta a szemét. Hagyta, hogy az extázis elragadja, elszédítse. Aztán befogadta a villámló sötétség.
Burt még rajta feküdt, amikor ráébredt a valóságra. Érezte forró testének súlyát. Stefi megcirógatta a vállát, mire Burt két könyökére támaszkodva kicsit felemelkedett. A lány arrébb csúszott, az oldalára fordult. Gyönyörködve nézte a mellette hasaló férfit. Burt összefont karjaira fektette a fejét, és viszonozta a pillantását. Csak néhány pillanat telt el így, és már aludtak mindketten…
Ébredéskor Stefi első gondolata a pánik volt, nem merte kinyitni a szemét.
– Tudom, hogy már nem alszol. Ne játssz velem! – A kedves, mély hang nem álom volt, és Stefi végre felnézett.
Burt felöltözve mosolygott rá az ágy szélén ülve, bal karján már nem volt rajta a kötés.
– Sajnos elázott, amíg zuhanyoztam – válaszolta a lány kimondatlan kérdésére.
Stefi felült, a kezéért nyúlt, és megnézte a két egymást keresztező vágást a karján.
– Ez még nagyon csúnya. Felöltözöm, és bekötöm. Nem maradhat így. Fáj?
Burt bólintott.
– Egy ideig nem edzhettek, jobb is hogy eljöttem, Jack még az általam tartott önvédelmi órákat is töröltette egy időre.
– Ő legalább vigyáz rád, ha te nem tudsz magadra.
– Évekig a világ a rossz oldalán jártam, mostanában egyre több kellemes meglepetés ér – Burt elvigyorodott. – Például nem lőnek rám minden sarokról.
– Beszéltél James-szel – állapította meg Stefi.
– Igen, és édesanyád is felkészített, hogy az apáddal is nagy harcom lesz.
– Ő nem olyan… csak…
– Valószínűleg úgy viselkedik, ahogy majd én fogok az ő udvarlóival – Burt Stefi hasa felé nyújtotta, majd végül mégis visszahúzta a kezét.
– Tegnap nem féltél megsimogatni! – Stefi mosolyogva elkapta Burt csuklóját, felhajtotta a hálóingét, és a hasára húzta a férfi kezét. Megborzongott, ahogy a hosszú, finom barna ujjak rásimultak fehér bőrére.
– Ez nem jó játék! – Burt nagyot nyelve felpattant, és az ablakhoz lépett, Stefinek hátat fordítva mondta. – Akár vissza is mehetnék zuhanyozni.
Ebéd után a kertben üldögéltek, amikor István megérkezett. Ahogy leparkolta az Astrát a ház mellett, megpillantotta őket, és egyenesen hátrament.
Mind a négyen felálltak az asztaltól. Burt, Stefivel a nyomában felé indult. A két férfi jó karnyújtásnyira állt meg egymástól, és néhány pillanatig hallgattak mindketten.
– Jó napot kívánok! – szólalt meg végül Burt, a kezét nyújtva, magyarul, még Stefit is meglepve.
– Örülök, hogy megismerhetem végre – válaszolt István, egy ideig még váratva a fiatalabb férfit, ugyancsak magyarul, és megszorította Burt kezét.
Stefi feszülten figyelte őket. Ahogy nemrég megértette Burt indítékait, most végre megértette az apját is.
Eszébe jutott, hogyan viselkedett, amikor eljöttek a barátai, a főiskolai csoporttársai. Egyszer még egy fiatal oktató is járt itt, amikor egy diákköri rendezvényt szerveztek. István sosem volt udvariatlan vagy lekezelő, de éreztette, hogy ők mind a gyerekei lehetnének. Mivel a legtöbben "csókolom"-mal köszöntek, le is tegezte őket. A srácok, lányok pedig nem haragudtak.
Óriási volt a különbség a kortársai és Burt között. Tudta, hogy az apjának ezt nehéz feldolgozni.
Kislány korában csak mellette érezte azt a biztonságot, amit most Burt mellett. Régen az apja volt, akire bármiben számíthatott, aki segített megoldani azokat a dolgokat, amiket egyedül nem tudott.
Burt kivárt. Arcán időnként megrándult egy izom. Stefi ebből tudta, hogy ő is feszült.
Éva a férje felé indult, és intett Vicnek, hogy kövesse. Könnyedén bemutatta őket egymásnak, valamennyire oldva ezzel a feszültséget.
A beszélgetés nehezen indult, pedig Vic és Stefi anyukája mindent megtettek a jó hangulat érdekében. István németül beszélt jobban, de angolul is képes volt megértetni magát. Most azonban nem volt hajlandó csak magyarul megszólalni. Elvárta, hogy Stefi fordítson közte és Burt között. A lány egyre kellemetlenebbül érezte magát, legszívesebben beszaladt volna a házba.
Burt hirtelen megfogta a kezét, rákacsintott, és minden szót lassan tagolva, mosolyogva megkérdezte tőle angolul:
– Meséltél apukádnak a babáról?
– Micsoda? – kérdezte István döbbenten.
Éva kezében megremegett a pohár. Stefi fülig vörösödött. Burt kényelmesen hátradőlt.Vic egy tudós alaposságával vizsgálgatta egy közeli fa lombját.
– Baba, baby? – István Stefire nézett, aztán Évára. – Nagypapa leszek? – kérdezte hitetlenkedve, az örömét azonban már nem titkolhatta.
– Így is mondhatjuk – lépett hozzá a felesége, és megsimogatta a karját.
István Burtre pillantott, aki biccentett felé és büszkén elmosolyodott. Állta az idősebb férfi tekintetét, amíg az alaposan szemügyre vette, végigmérte tetőtől talpig, majd vissza.
Megvizsgálta fehér futócipőjét, világos kék farmerét, fekete pólóját. Hosszú haját nem állt módjában megcsodálni, mert Stefi még reggel egy copfba fonta a tarkóján. Az apa tekintete végül megállapodott a Burt arcán. Sötét szemébe nézve alig észrevehetően biccentett, majd angolul hozzátette:
– Nagyon örülök – Kezét a lánya felé nyújtva felállt.
Stefi felpattant, és odaszaladt hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése