Csillagjáró 4. fejezet – Veszélyes hétköznapok 2.

Kép: Pexels

 

Stefi az éjszaka közepén felébredt. Úgy vélte, zajt hallott a konyhából. Gyorsan felkelt, és kilépett az előszobába. A futószőnyeg lágyan simogatta a talpát, de most nem tudott belefeledkezni a kellemes érzésben.

Odalent sötét volt, és ettől megrémült. Burt, ha megérkezett, rendszeresen felkapcsolta a konyhapult világítását. A lámpa nem világított fel az emeletre, de kellemes, meleg fénye a lépcsőről már látszott. Bárki volt is most a konyhában, nem Burt volt.

Stefi két kézzel a korlátba kapaszkodva lopakodott le a félhomályba. Az utcai lámpa, függönyön át beszűrődő, halvány fénye csak még nagyobbra növelte az árnyékokat. Remegő kézzel kapcsolta fel a lámpát, és megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle, mikor látta, hogy minden érintetlen, és a helyiség üres. Ösztönösen megnyalta rémülettől kiszáradt ajkait.

Ebben a pillanatban egy autó fényszórói villantak a ház előtt. Reménykedve hajtotta félre a függönyt a konyhapult fölötti ablak elől. Amikor Burt sötét kék Explorere helyett Jack Spalding fekete sportkocsiját pillantotta meg a felhajtón, gondolkodás nélkül, úgy ahogy volt, pizsamában, mezítláb kirohant a teraszra.

A hatalmas termetű, ősz hajú Jack kiszállt a volán mögül, és a kocsi előtt elindult a másik ajtó felé. Megnyugtatóan felemelte a kezét, amikor észrevette a lányt, de Stefi már leszaladt a lépcsőn.

– Itt van a kocsiban, ne aggódj – csillapította az öreg mosolyogva.

– Balesete volt? – Stefi már ott téblábolt Jack mögött.

Spalding az ajtót kinyitva kisegítette Burtöt, aki Stefit megpillantva bűntudatosan mosolygott. Homlokán ragtapasz fehérlett.

– Jól vagyok, de a gyógyszerek miatt nem vezethettem haza.

– Ezúttal melléfogtunk – magyarázta Jack. – A város egyik legismertebb cége kért fel bennünket a vezetősége védelmére.  A helyszínen derült ki, hogy két munkás meghalt az elégtelen biztonsági intézkedések miatt. A feldühödött alkalmazottak ott gyülekeztek az iroda előtt. Tonyt bennfogták a kórházban, de ő kikönyörögte magát – nézett  Burtre, miközben feltámogatta a lépcsőn, míg Stefi a bejárati ajtót tartotta.

 – A héten már nem akarlak a cégnél látni. A pénteki kontroll után felhívom Dr. Nolant, hogy hétfőn jöhetsz-e. – Jack megvárta, míg Burt leül az egyik székre a konyhaasztal mellé, aztán kifelé indult.

– Rád bízom, kislány – mosolygott Stefire

– Ne induljon így vissza, Jack – kérte a lány, aggdalommal a hangjában. – Maradjon itt éjszakára, pihenjen!

– Megérkezett Sal, Burt kocsijával – intett Spalding Stefi háta mögé, az utcára. – Majd együtt hazamegyünk.

Stefi az ajtóból figyelte, ahogy Jack kitolat a sportkocsival és a sötétkék Explorer beparkol a helyére. A vezetőülésről kiszálló Sal könnyedén felszaladt a lépcsőn, Stefi kezébe nyomta a slusszkulcsot. Aztán rohant vissza és beült Jack mellé. A következő pillanatban eltűntek az éjszakában.

Amikor Stefi belépett a konyhába, Burt a fejét két kezével megtámasztva könyökölt az asztalnál.

– Adjak egy kis vizet? – kérdezte a lány és megsimogatta a karját, mire a férfi összerándult.

– Itt is fáj?  – kérdezte a lány ijedten.

– Baseballütőkkel támadtak ránk.

– A fejed… – csuklott el a Stefi hangja.

– A fejemen csak egy üveget törtek szét, de a karomat az ütővel találták el, amikor már fekve védeni próbáltam magam.

– És akire vigyáztatok? Ő megúszta?

– A verést átvállaltuk helyette, de a börtönt nem kerüli el.

– Jacknek lelkiismeret furdalása van, jól éreztem?

Burt vállat vont.

– Arra gondolsz, hogy miattam meg Tony miatt? Áá! – legyintett kimerülten. – Nem hiszem. Inkább az bántja, hogy csőbe húzták. Jack nem vállal piszkos ügyeket, csak olyan embereket hajlandó védeni, akik fedhetetlenek. A presztízsét félti. 

– Én meg téged féltelek – Stefi a hűtőhöz lépett, és az ásványvizes palackot kivéve teletöltött egy poharat. – Igyál egy kicsit. Aztán felmegyünk, hogy lefekhess.

– Köszönöm, Steph – súgta Burt szinte sóhajtva.

– Szeretnél megfürdeni? – kérdezte a lány segítőkészen.

– Jaj, kicsim, ha be is tudnék mászni a kádba, ott maradnék reggelig.

– Majd betakargatlak– ajánlotta a lány huncut mosollyal.

– És ha most az egyszer elnéznéd nekem, hogy izzadt vagyok és fertőtlenítőszer szagú?

Stefi megfogta a kezét, és felhúzta székről.

– Nem számít más, csak az, hogy jól vagy és mellettem vagy.

Péntek este, miután Burt visszaérkezett a kórházi kontrollról Christownból, az étteremben vacsoráztak. Jenny Miller házi almalevét iszogatták éppen, amikor Burt összevont szemöldökkel leeresztette a poharát.

– Mit akarsz itt, te, mocsok?

Stefi rémülten fordult meg a rekedtes hang hallatán. A kötekedő alak hamarosan minden vendég figyelmét feléjük irányította.

A kockás inges, cowboykalapos férfi már Burt mellett állt. Az asztalon álló üveget méregette, miközben részeg kábulatban előre-hátrahimbálta a felsőtestét.

– Mi van te se bírod a férfinak való italt, mint a fajtád? Utoljára akkor járt itt rézbőrű, amikor felgyújtották a várost.

Burt, a szemébe nézve figyelte egy ideig, de nem mozdult. A részeg pedig egyre jobban belelovalta magát, és egyre hangosabban sorolta az ocsmánynál ocsmányabb sértéseket.

Burt váratlanul felállt, és behúzott neki egyet. Stefi döbbenten meredt rá, aztán a hang nélkül elterülő alakra pillantott.

A hirtelen beálló csendet halk kuncogás törte meg: Rosa néni nevetgélt a pult végén.

– Na, végre megkaptad! Bár attól félek, semmire nem fogsz emlékezni, olyan részeg vagy. Ezt várná el az ember magától, fiatalember – fordult aztán Burt felé. – Tudtam én már az első pillanattól, hogy kemény legény. Csak megjátszotta a zöldfülűt.

Burt nem bírta megállni nevetés nélkül, s közben a kezét rázogatta.

– Mindig olyan fegyelmezett, olyan visszafogott, fiam, most pedig csak úgy csillog a szeme – örvendezett Rosa néni.

Már egész kis csoportosulás gyűlt köréjük, és mosolyogva hallgatták őket. Néhányan megfogták és kivitték a részeg kötekedőt. Egy férfi a kocsikulcsát elővéve megjegyezte, hogy majd ő hazaviszi.

– Randy egy szerencsétlen. Elitta az eszét és attól tartok már a közeli farmját is – magyarázta Stefinek Rosa néni. – Szegény apja mindig ettől félt, mert nem tudta rávenni a rendes munkára. Aztán meghalt az öreg. Randy meg itt maradt egyedül. Talán úgy gondolta, ha beleköt egy indiánba, attól majd igazi farmer lesz. Előbb lesz belőlem First Lady, mint ebből tisztességes gazdálkodó!

Felnézett, a vendégek egyetértő morgással válaszoltak. Aztán a vendéglő tulajdonosa, Ken O’Reilly lépett Burthöz, és egy újabb üveg almalevet tett le elé az asztalra.

– Az én vendégem, bármikor szívesen látjuk.

Burt az üvegért nyúlt és körülnézve üdvözlésre emelte. A vendégek felemelte poharakkal válaszoltak.

Stefi mosolyogva lesütötte a szemét, a kifelé tartó Rosa néni megállt mellettük, és a lányhoz hajolt.

– Aztán vigyázz rá, mert a végén még lecsapják a kezedről.

Stefi elképedve nézett fel, de a termetes asszonyság csak mosolygott.